Most akkor a pozitív gondolkodás az új neve az elfojtásnak?

Lehet, a pozitív gondolkodás hívei most azt mondják: "Távozz tőlem a negatív hullámaiddal!", de jó ideje motoszkál bennem egy, a címben is megfogalmazott gondolat, újra és újra átjár, feltör bennem, most éppen ebben a formában.
Mindez úgy kezdődött, hogy elég gyakran a pozitív gondolkodás (Mi is az valójában?) fontosságáról hallgattam nem vágyott és nem várt, hanem csak úgy spontán szerveződött "előadást". No meg arról, hogy miért nem kell beengedni az életünkbe a negatívumokat, és különben is légy pozitív (Mi módon?) és akkor minden sokkal de sokkal jobb lesz (Kinek is?). Majd egy érdekes összefüggésbe is botlottam ezzel kapcsolatban. Életem során a pozitív gondolkodást propagáló előadások általában akkor érkeztek, mikor valami olyat akartak lenyomni a torkomon, amit én nem akartam, és olyasvalaki előadásában hangzott el, aki szerint akarom csak nem tudom, vagy jó lesz nekem, csak nem tudom vagy "én csak jót akarok neked" (Ez a kedvencem!). Akkor érkeztek, mikor a mások vagy saját érdekemben felvállalt konfliktus, probléma megoldásakor azt várták tőlem, ne tekintsem problémának azt, ami szerintem az, fogadjam el ami van, kerülve a konfliktust. Mert ugye nem kell ide sem probléma sem konfliktus, mert az olyan negatív! Aztán persze....

1. ha mindezek után nem akartam "pozitív" lenni (elfojtani a nem ön- és közveszélyes vágyakat, szükségleteket), hanem kiálltam a véleményem mellett, akkor nagy valószínűséggel megkaptam a negatív címkét.

2. ha ebben a kényszerű "pozitív" légkörben elfogadtam, hogy "pozitívnak" kell lennem, akkor lemondtam a véleményemről, ami nem tűnt el, csak száműzötté vált bennem, később pedig vissza-visszatérve különböző lelki és testi problémákat okozott, igaz nem neked, hanem nekem.

Amilyen valójában vagyok - Amilyennek látni akarsz.

Ezért én azt gondolom, hogy pozitívnak lenni nem egyenlő az állandó (ilyen-olyan) mosollyal; a (mindenkivel úgy gondolom, hogy) kedves vagyok; az állandóan boldog vagyok, kicsattanok szemlélettel, hanem inkább valami olyat jelent, hogy pozitívan fordulok a problémák, konfliktusok és negatív érzések felé is. Nem tekintem őket negatívnak, hanem befogadom őket az életembe, együttélek és élek is velük. Jöjjön, ha jönnie kell: átérzem - átélem - megélem. Akkor is ha fáj, akkor is ha nem, akkor is ha örömet okoz, akkor is ha nem. És megoldom, még akkor is ha nem. ;-) Minden más nem rólam, hanem rólad szól: a te zökkenő-, probléma- és konfliktusmentes életedről, a te kényelmedről - az én el- és megfojtásom árán.