Second Life

Tegnap éjszaka, szakdolgozat védésre készülve, elszállt mindkét agyféltekém. Ezek után, vagy ennek nyomán, nem tudom pontosan, az a megérzésem támadt, eljött a pillanat, hogy én is belépjek a Second Life-ba. Egy egyetemi kísérlet hozta meg a kedvem. Rám jellemzően egy perc alatt bent is találtam magam, kiválasztva egy szőke avatart, merthogy nem túl nagy a kezdeti választék, és úgysem a külső számít.

A regisztráció teljesen ingyenesen, ugyanitt kell letölteni hozzá a klienst is, amivel csatlakozhatsz a SL világához. A rendszer is ingyenes, havidíjat fizetni csak akkor kell, ha saját földterületet szeretnél birtokolni, amire én abban pillanatban nemigen vágytam.

Elsőként, egy új avatarokat alapvető információkkal ellátó helyen találtam magam. Majd lefagytam. Ekkor, még időben :-), megnéztem a rendszerkövetelményeket. Kiderült, hogy van olyan, hogy BASIC, meg ADVANCED, ráadásul a gépem lehetővé teszi, hogy ez utóbbiban is élhetem a világom. Újraindítottam, és alighogy magamhoz tértem egy férfinek kinéző avatar bámult az arcomba. Nemcsak bámult, hanem jött utánam, nekem jött, rám repült, állandóan beszélt... Ez nem tetszett! Egyedül szerettem volna bizonytalankodni, megszeppenni, próbálkozni az új világban. Ezzel kapcsolatban még az is meglepő volt számomra, hogy itt sokkal kedvesebben viseltem a "kényszerű" társaságot.

A legnagyobb problémát mégis az avatarom irányítása jelentette. Mindennek neki mentem, lezuhantam. Gond lehet a finommotorikámmal, de igazából úgy éreztem sok időt kellene eltöltenem itt ahhoz, hogy ráérezzek a mozgásra.

Azért nem adtam fel. És mivel nagyon zavart újdonsült SL barátom közvetlensége, majd még egy újonc egyelőre nem kívánt barátkozása, no meg a kíváncsiságom is hajtott, teleportáltam magam az ELTE PPK területére. Kicsit körülnéztem, próbáltam átöltözni, de még minden nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem ment. Végül feladtam az aznapi próbálkozást.

Na de nem végleg. Ezeket a képeket ma reggel készítettem, az ELTE PPK levegőben lebegő épületéről, épületében. Egyenlőre csak a mozgást gyakoroltam, és a menüpontokat vizsgáltam meg, nem sok sikerrel.

Ez pedig a kedvenc képem: a Second Life napfelkelte, lebegés közben szemlélve.

Ha minden igaz, csütörtökön 18 órától folytatódik az SL-kurzus. Minden ügyetlenkedésem ellenére sajnálom, hogy ezen időpontban nem leszek gépközelben. Remélem, hogy egyszer ez is megoldódik... Addig is, mikor időm engedi, készülök és gyakorlok a nagy találkozásra. :-)