A közösségi egyensúly kialakítása, avagy előzzük meg az iskolai bántalmazást

Az iskolai bántalmazás egyik kritériuma a hatalmi egyensúlyhiány, ami egyenlőtlen erőviszonyokat jelent, többféle területen nyilvánulhat meg. Testet ölthet fizikai erőfölényként, amikor valaki a fizikai erejét használja fel azért, hogy előnyhöz vagy irányító pozícióba jusson. De a kiterjedt kapcsolati hálók, kommunikációs és fejlett szociális készségek is felhasználhatók destruktív célokra, úgymint pletykák terjesztése, mások lejáratása, „oszd meg és uralkodj” stratégia alkalmazására egy közösségen belül. A folyamat során az elkövető, áldozat és az osztály közössége is érintett, ezért másképp, de minden résztvevőt be kell vonni a megoldásba és megelőzésbe.

Alsó tagozat első osztályában egy új közösség jön létre, a közösségépítés egyik első lépcsőfoka a rendszeres beszélgetőkörök (Gyermekek Háza PP, 1991; körbeszélgetés: Rosenbrand, 2019; proaktív körök: Kalmár és Nagy, 2012), mely során a gyerekek megismerik egymást, hozzászoknak nemcsak a gondolataik, érzéseik, véleményük megosztásához, hanem mások meghallgatásához, és a beszélgetőkör szabályaihoz is.

A beszélgetőkör alapszabályai nálunk: 

• Mindig egy csoporttag beszél. Tiszteletben tartjuk a beszélő idejét.
• Nem szakítjuk félbe a másikat.
• Lehet passzolni.
• Fiú lányt, lány fiút választ következő beszélőnek – amíg lehetőség van rá. Így elkerülhető, hogy a gyerekek mindig az aktuálisan legjobb barátot válassza.
• A beszélgetésnek akkor van vége, ha már mindenki megkapta a szólás lehetőségét.

Ez az időszak jó megfigyelési terep a pedagógus számára. Jól láthatóvá válnak azok a gyerekek, akik nehezen hallgatják meg a másikat, mindig ők akarnak beszéli. De felfigyelhetünk azokra a gyerekekre is, akik gyakran passzolnak, vagy ha beszélnek, akkor nagyon félénken, alig hallhatóan teszik azt.

Előbbieket rendszeresen figyelmeztetni kell a „Mindig egy beszél.” csoportszabályra, és azonnal vissza kell adni a szót annak, aki épp beszélt.

Utóbbiakat bátorítani kell arra, hogy hangosabban beszéljenek, kérjék vissza a szót maguknak, bátran álljanak ki magukért. Gyakorolni is kell az énvédelmet: megbeszélve, eljátszva a módjait. Ezek mindig nagyon kedvelt és sikeres „játékok”. 

A gyerekekkel való munka során az egyik legfontosabbnak a közösségi egyensúly kialakítását tartom az iskolai bántalmazás megelőzésért. Amíg nem tanítjuk meg a gyerekeknek a határaikat, amíg nem tanítjuk meg nekik a határaik védelmét, vagy épp mások határainak figyelembevételét, amíg nem válik automatikussá az énvédelem, amíg nem érzik magukénak a szabályokat, addig nehezen beszélhetünk megelőzésről.  

A rendszeres beszélgetőkörök és konfliktusrendező körök hatására elkezd kialakulni egy kiegyenlítettebb beszélgetés. Akkor látjuk majd, hogy elkezd hatni a beszélgetőkör, amikor a hangadók és irányítók visszafogotabbakká, a félénkek és csendesek aktívabbakká válnak a beszélgetőkörök során, valamint a közösség (szemlélők) már elvárja, hogy senki se szakítsa félbe a másikat. Így már nemcsak a pedagógusnak kell fenntartani az egyensúlyt, hanem a gyerekek állnak ki magukért, vagy épp a beszélő mellett. És a cél ez. Az idő előrehaladtával minél kevésbé legyen szükség ránk.