Amire figyelsz, az erősödik

Már szeretek arra figyelni, hogy mit lehet, ahelyett, hogy mit nem lehet, de időnként visszacsúszok egy régi működésbe. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de időnként elhatalmasodik rajtam a "ne-kórság". Ilyenkor azt veszem észre magamon, ahelyett, hogy azt mondanám: "Miért kiabálsz?" vagy "Próbáld meg csendesebben." helyett azt mondom, hogy "Ne kiabálj!", aztán jön a többi: "Ne rohangálj!" "Ne beszélj!"

Ne..., ne..., ne..., és akkor egyszer csak azt érzem, hogy váltani kell, minél gyorsabban, annál jobban járok én is és a gyerekek is. Mert nincs jó hatással a közérzetemre, és ezzel nyilván a gyerekek is így vannak. Először én gondolom át a már megszokott ne-nélküli fordulataimat, figyelek arra, hogy használjam őket. Az évek során ez egyre könnyebben megy, egyre kevésbé megerőltető, egyre kisebb erőfeszítés visszazökkenni. Majd a gyerekekkel beszélem át újra a szabályokat, de úgy, hogy a szabályokban nem lehet semmilyen tiltás, "ne" vagy "nem" szócska. Azok a gyerekek, akik velem kezdték az iskolával való ismerkedést, könnyebben boldogulnak. A mostani osztályom többnyire azonnal pozitívan (mit csináljunk) fogalmazott. Ha időnként mégsem, akkor már gyakrabban terelték vissza magukat és egymást az eredeti célunkhoz.

Az idei év első hivatalos, saját szabálygyűjteményünket nagyobb méretben itt nézheted meg.

Egy régebbi osztályommal nehezebb dolgunk volt, minden általuk létrehozott szabályban tiltás volt. Bevittem nekik azt a táblázatot, amit annak idején magamnak készítettem. Emlékszem, nekem is mennyire nehezen ment első alkalommal összeállítani egy olyan listát, amiben pozitív megfogalmazások szerepeltek. Nagy kihívás volt, kellett hozzá sok idő és lelemény. Szóval, készítettem egy táblázatot nekik, aminek az első oszlopába beírtam az ő szabályaikat, majd megkértem őket, hogy próbálják meg átfogalmazni. Két órába telt, de a végére annyira belejöttek, hogy mindet átfogalmazták nemcsak pozitívan, hanem csoportszabállyá, ekkor született meg az a szokás(om), hogy E/2. helyett T/1.-ben fogalmazunk (Ezek a dokumentumokat itt érheted el, ha érdekel.).

És hogy ennek mi köze a demokratikus neveléshez?

• A gyerekek átélik, hogy fontos a véleményük, fontos, amit gondolnak. Így később is el merik majd mondani a gondolataikat, vagy akár az ellenvéleményüket - hiszen tapasztalatot szereztek abban, hogy számít, amit mondanak. Egy idő után az "elmerik" szó már nem is a megfelelő kifejezés lesz, hiszen az válik automatikussá, hogy hallathatják a hangukat. Demokrácia nem létezik olyan egyének sokasága nélkül, akik felszólalnak, véleményt nyilvánítanak. Építsük meg azt a környezetet, hogy megszülethessen mindez.
  
• Könnyebb figyelni arra, amivel kapcsolatban azt érezzük, hogy közünk van hozzá, mert magaménak tudhatom. Könnyebb alkalmazkodni ahhoz, amihez én is hozzátehettem.
  
• Megosztjuk a felelősséget. Nem egy ember határoz, hanem mindannyian. Nem egy ember tartatja be a szabályokat, hanem mindannyian felelősek vagyunk a közös életünkért, épp úgy, ahogy a szabályok megalkotásáért.
  
• Amire figyelsz, az erősödik, amire nem figyelsz, az gyengül. Ha a problémára figyelsz, vagy arra, hogy mit ne csinálj, egy idő után nem fogsz tudni másra figyelni. Ha viszont arra figyelsz, hogy mit szabad, milyen mozgástered van, akkor aszerint kezdesz el élni. Szorongás és félelem nélkül szabadabban. Ahogy a mostani osztályomból R és J mondaná: "Ne feledd! Amire figyelsz: az a világod." (Qui-Gon, Star Wars, Baljós Árnyak)
• Mindez akkor működik, ha valóban az ő ötleteik, szavaik kapnak helyet a szabálygyűjteményben, és nem a felnőtt gondolatai jelennek meg benne. Természetesen, ha megakadnak a folyamat során, akkor segíthetjük őket kérdésekkel, irányokkal, de hagyjuk őket ötletelni, ha kell "megszenvedni", erőfeszítést tenni az eredményért. Így jutunk el a tartós eredményhez.

Nektek milyen pozitív szabályaitok vannak még?