Előítélet nélkül

Véletlenül csöppentem bele egy #pedagógusoktitkosélete történetbe. Úgy esett, hogy a hétvégén várható jó időt látva, hirtelen elhatározásképp víz mellé utaztam. Annak ellenére, hogy nem szeretek vízben vagy víz alatt lenni, a víz látványa, mozgása, hangja megnyugtat, szinte kimossa belőlem a fájót, a nyugtalanítót, a felzaklatót. Szombaton a szállás elfoglalása után az első dolgom az volt, hogy elsétáltam a vízhez, hogy odavigyek mindent, ami fáj, ami nyugtalanít, hogy ő szép lassan kimossa belőlem. Közben a nap is kisütött, rengeteg hattyú úszott közel hozzám. Amikor már úgy éreztem távolodhatok a víztől, messzebb a tótól sokadalomba botlottam: kelta családi napot tartottak. Mivel számomra nem általános eseményről volt szó, megálltam, bámészkodtam, ismerkedtem, majd az idegen elkezdett ismerősebbé válni.

A kelta családi nap története úgy kezdődött, hogy egy pedagógus, nyugdíjasként leköltözött Balatonföldvárra. Akkor még fogalma sem volt arról, hogy honnan ered a város neve. Majd megtudta, hogy egyszer régen egy kelta alapítású földvár állt a környéken. Szulok Károly akkor már hosszú ideje kutatta a város történetét, komoly régészeti gyűjteménye volt az egykori kelta település idejéből is. Ahogy utánaolvasott a hallottaknak, rádöbbent, hogy milyen keveset foglalkozunk ezzel az ősi népcsoporttal, a hazánkban hagyott nyomaikkal, történetükkel. Pedig komoly örökséget hagytak ránk a kelták: a vasművesség, a malomkövek közötti őrlés, a fazekas korongozás a kultúránkban hagyott kelta nyom. A régészeti leletek alapján Balatonföldvár területét már a negyedik században is lakták, egy kelta földvár állt a területén, ami aztán a helység névadója is lett. A települést Földvárként első ízben a 11. században említik, majd a 17-19. században kipusztultsága és a török idők pusztítása miatt csak Földvár-puszta néven találkozhatunk vele.

Azt is megtudtam, hogy a halloween eredete a kelták legnagyobb ünnepére, a Samhainra (nyár vége) vezethető vissza. A Samhain szerint október 31-e jelentette az év végét, november 1. pedig az újév első napja volt, a sötét és hideg évszak kezdete. Mindezt most már én is azért tudom, mert annak idején egy pedagógus, Mayer Marianna Balatonföldvárra költözött, és a pedagógusi kíváncsisága, szervezőkészsége találkozott egy elfeledett kor nyomaival. De másért is emlékezetes számomra ez a találkozás. Azért, mert nemcsak a múlt megismerésével találkoztam, hanem a „másság” barátságos fogadtatásával is. Itt végre nem arról szólt a diskurzus, hogy választani kell (vagy-vagy: halloween-halottak napja-mindenszentek), hanem arról, hogy milyen szépen megfér ez így együtt, ha az ember kíváncsi, nyitott és érdeklődő - akkor nem ellentéteket, ellenségeket lát. Akkor összesimulhat az, amit mások elképzelni sem tudnak. A pedagógiában pedig hatalmas kincs mindez a tudás: tudni kell összesimítani nézeteket, embereket, közösségeket.