Online zaklatás - Milyen példát mutatunk?

Az utóbbi időben egyre több helyen találkozunk a kortársak közötti online zaklatás témájával foglakozó cikkel (pl. index, Magyar Narancs). Mivel majdnem minden cikkben és blogbejegyzésben azt olvassuk, hogy a tinédzserek körében a legelterjedtebb a zaklatás ezen új típusa, féltjük kamasz gyerekeinket és keressük a probléma megoldását. Én is ezt teszem. Megoldáskeresésem közben felfigyeltem a facebookon felnőtt ismerőseim által megosztott képekre. Néhány kép láttán eszembe jutott a következő meghatározás: "Az elektronikus zaklatás egy olyan szándékos, ismétlődő, ellenséges viselkedés, amelyet egy csoport, vagy egyén mutat az információs és kommunikációs technológiák használatával, melynek célja, hogy ártsanak másoknak" (Besley,2009). Aztán tovább gondoltam, és számba vettem az e-zaklatás típusait, melyek közül most csak egyet emelnék ki:
Személyes kép vagy videó szerkesztése úgy, hogy az azon szereplőt megalázó helyzetbe hozza vagy nevetségessé tegye, továbbá ennek a terjesztése. Most nézzük meg az említett meghatározás felnőtt példáit, melyek a közösségi oldalakon megosztott  képek közül a finomabb, szemléltetéshez talán még használható változatok. Sietve leszögezem, hogy a továbbiakban nem a közszereplők személyiségvédelméről szeretnék szólni. Nem is arról szeretnék töprengeni, mi az, amit a közszereplőnek el kell viselnie. Egyetlen célom, hangosan gondolkodni a fenti képek megosztásának esetleges következményeiről.

Miközben a képeket nézem ezer kérdés kavarog a fejemben. Értem én a haragot és az elkeseredettséget, de biztos hogy az ellenfél megalázása az egyetlen lehetőség véleményünk kifejezésére? Milyen példát mutatunk diákjainknak és gyerekeinknek megosztásainkkal? Milyen következménye lenne annak, ha hasonló képeket készítene és osztana meg egy diák tanáráról, vagy iskolatársáról? És vajon a lázadó kamasz, komolyan fogja venni azt a felháborodott felnőttet, aki hetekkel előtte hasonló képet osztott meg? Bújhatunk-e a "közszereplőnek el kell viselnie" pajzs mögé, ha online megalázunk, nevetségessé teszünk valakit? Igazolhatjuk-e tetteinket egy (közszereplő) státuszra, vagy bármi másra hivatkozva? 

A válaszokat nem szeretném tételesen kifejteni. Azonban személy szerint félek attól, hogy a vélemények kifejezésének nem a konstruktív, érvekre alapozott lehetőségeinek használatát hangsúlyozzuk. Félek attól, lesznek olyan kamaszok, akik hasonló módon kívánják megtorolni vélt, vagy valós sérelmeiket. Félek attól, hogyha a rendszer egyik szintjén megengedhetőnek tartjuk a megalázást, mások nevetségessé tételét, akkor ez a szemlélet nem áll meg, hanem beszivárog más szintekre is. Lehet, most azt gondoljátok túl sokat és alaptalanul félek. Pedig a félelmem jogos!