A specifikus tanulási zavarok formái, a szerzett (áldiszlexia) és a fejlődési diszlexia. A fejlődési diszlexia örökletes sajátosság. A diszlexia gyakran családi vonás, ami arra utal, hogy a diszlexiát okozó agyi eltérések örökletesek lehetnek. A szerzett diszlexia, valamilyen prenatális (születés előtti), perinatális (születés időszaka körüli), vagy posztnatális (kb. 3. 4. életév) enyhe agyi trauma eredményeképpen alakulhat ki. Számukat növeli az orvostudomány fejlődése. A jobb ellátás következtében egyre több az olyan koraszülött gyermek, akiket igen jó állapotban tudnak az orvosok megmenteni. De mivel az agy egy integrált rendszer, bármilyen sérülése, vagy károsodása neuronhálózatának összehangolt működését veszélyezteti, és működési zavart idézhet elő. A trauma nem múlik el nyom nélkül, és ezek az ép intellektusú gyerekek az oktatásba kerülve zavarokat mutathatnak.
Agy és diszlexia
Az emberi agy két agyféltekéje különbözően működik. A bal agyféltekére az egymásutániság, a lépésről lépésre történő feldolgozás a jellemző. Sorozatokat, viszonyokat, részeket tud kezelni. Olyan funkciók kapcsolódnak a bal agyféltekéhez, amelyekben meghatározó a szerialitás: beszéd, írás, olvasás, számolás, elemzés, logika mind az információk darabjainak megfelelő összeillesztését kívánják. A jobb agyfélteke az információkat egészlegesen, egyidejűleg dolgozza fel. Ezért kapcsolódik ehhez a féltekéhez a vizualitás, a téri képességek, a zene értése, élvezete, a képzelet, az érzelmek, a humor.
Továbbá a jobb félteke generálja azokat az agyi, idegrendszeri sajátosságainkat, amelyek fogékonnyá tesznek az új, soha nem hallott hipotézisek iránt, szemben a bal agyféltekével, amely inkább olyan funkciókat vezérel, amelyek a már ismert tartalmak felidézésével kapcsolatosak. Ezzel a kettősséggel magyarázzák azt, hogy a jobb félteke működésének sokkalta nagyobb szerepe lehet a kreativitás kialakulásában, mint a balnak. A kreativitás azonban nem mindig jó. Könnyen belátható, hogy a találékonyság és a találgatás egy szó kiolvasásánál például kifejezetten hátrányos. A gyereknek meg kell tanulnia elnyomnia az ötleteket, lehetőségeket, és meg kell tanulnia elemezni. Meg kell tanulnia azt is, hogy vannak helyzetek, mikor nem elegendő kevés részlet alapján képet alkotni, hanem figyelni kell a részletekre is. A „d” és a „b” nemcsak 1 vonal és 1 karika, hanem az egymáshoz viszonyított helyzetük is fontos információkat tartalmaz.
A képességek, készségek azonban nem egy agyféltekések. Minden készséghez mind a két agyféltekére szükség van. A gyakorlatban a két agyféltekei feldolgozás nem különül el, de bizonyos feladatok megoldásában egyik vagy másik feldolgozási mód előnyösebb. A két félteke leginkább abban tér el egymástól, hogyan dolgozza fel az információkat, nem pedig abban, hogy mit dolgoz fel, tehát a különbség az információ feldolgozás módjában van.
Diszlexia és környezet
A specifikus tanulási zavar bármilyen intelligencia szinten megjelenhet, valamint mindig van valamilyen neurológiai alapja, de olyan idegrendszeri sajátosság, amely a környezeti hatásoktól függően okoz problémát. Az ábrán látható kultúrafüggő jellegzetesség a környezet szerepét hangsúlyozza.
A premodern, és modern társadalmakban a gyermekeket a szülők bevonták a mindennapi munkába, a családi, valamint a közösségi életbe, szertartásokba. Közösen énekeltek, történeteket, meséket mondtak, hallgattak. A közös tevékenységek során egyaránt használták a kinesztetikus, a verbális és az auditív csatornákat. A jelen kor audiovizuális és élménytúlterheltsége, az öltözködés könnyebbé válása, a háztartási munkából, tevékenységből való kimaradás, a felolvasás hiánya mind figyelmet érdemlő változás a környezetben.
Igaz, hogy a mai világ passzivitás felé irányít minket. Készételeket eszünk, internet segítségével szobában ülve vásárolunk, jutunk olvasmányhoz… Ez nem azt jelenti, hogy ennek a változásnak csak hátránya van, sőt. De nem feledhetjük el, hogy a tevékenység fejlesztő hatása (nemcsak) gyerekkorban fontos. Az aktivitás a diszlexiásoknak még lényegesebb, sajátos információfeldolgozási módjuk miatt. Mindezek miatt (is) el kell gondolkodnunk azon, mi minden tennivalója van a pedagógiának, annak érdekében, hogy lépést tudjon tartani a világ, illetve más tudományterületek fejlődésével.
Az agy működése, OECD-tanulmányok magyarul
Csapó Benő (2009): Képességfejlesztés az iskolában - problémák és lehetőségek
Gyarmathy Éva (2010): Diszlexiás tanulókról – felsőfokon, Magyar Tudományos Akadémia, Pszihológiai Kutatóintézete, Budapest
Tisztelt Katalin !
VálaszTörlésNem is tudom ,hogy ki által ,lettem az ÖNHONLAPJÁRA ajánlva megjegyzés szempontjából az írottak alapján ,DE merem állítani ,hogy az én esetem ,nem ezen tüneteket hordoz ,hála ISTENNEK.Hisz ,én normálisan elvégeztem a középiskolát ,még balesetem után ,EGYETEMRE is felvételiztem sikeresen ,a TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLÁBA--DEBRECEN---TEHÁT ,olvasván azt a sok diszlexiás tünetet ,én nem sorolhatom oda magam.,még akkor sem jelzem ,hála ISTENNEK s CSIKSÓMLYÓ-I SZŰZANYÁNAk.
Tisztelettel GERGELY ILDIKÓ