Olvasható a hír, hogy senki sem segített egy 85 éves sérült emberen. Alatta a kommentekben mindenki azt hiszi, hogy ő segítene, a valóság mégis mindig más. Mert hasonló helyzet nem először fordult elő, régóta velünk élő emberi sajátosság ez. Még az sem igaz, amire egy másik kommentelő utal, hogy ez „magyar szokás”. A világon bárhol megtörténhet, hiszen a valós és szimulált (kutatási kísérletek) helyzetek azt bizonyítják, minél nagyobb a tömeg annál kisebb a valószínűsége, hogy valaki beavatkozik egy balesetkor vagy vészhelyzetkor. Szörnyülködhetünk, vádolhatunk, megszégyeníthetjük azokat, akik továbbmennek ilyen helyzetekben, de szerintem a megoldás nem ez.
Ami megtörtént az megrázó, elkeserítő és fájdalmas, de változtatni nem tudunk rajta. Amin változtatni tudunk, az a jövő. A valódi megoldás az emberi sajátosságok megismerése, azok elfogadása: Igen, ez is mi vagyunk! Ilyenek is tudunk lenni!. Csak ezután jöhet a megszerzett tudás tudatos alkalmazása.
Régóta tudjuk, hogy tömegben az ember másképp viselkedhet, ez vezet a most újból megtapasztalt „járókelő effektushoz” is, ami azt jelenti, hogy az egyén úgy fog viselkedni, ahogy a környezete.
👉Ha tehát senki sem segít, akkor az a valószínűbb, hogy az egyén sem fog.
👍 Ha valaki elkezd segíteni, nagy valószínűséggel csatlakoznak hozzá mások is.
Ha ismerjük ezt az automatikus emberi reakciót, akkor ezt a tudást alkalmazva valakivé válhatunk:
👍valakivé, aki kiszakad a környezete reakciójából;
👍valakivé, aki észreveszi a másikat;
👍valakivé, aki segít.
Ha pedig te kerülsz ilyen helyzetbe és azt tapasztalod, hogy senki sem segít:
👀 szúrj ki valakit a tömegből, egyértelműen nézz rá, szólítsd meg személyesen őt – így kérj segítséget.
Egy ilyen személyes kérést, „felszólítást” nehezebb visszautasítani. Ezt addig folytasd, amíg valaki a segítségedre siet.
%20Instagram%20Post.png)
Érdemes a témát bevinni egy órára is, a beszélgetés indításához jó lehet a fenti történet, de az itt található videó is kiváló erre a célra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése