KRIMINÁLEXPOn jártam

A hét első három napján kerül megrendezésre a 19. KRIMINÁLEXPO konferencia és szakkiállítás. Érdeklődésemet az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) által szervezett szekció két előadása keltette fel. Az elhangzott előadások során bepillanthattunk egy nemrég befejeződött cyberbullying kutatás előzetes eredményeibe, valamint  a brit online gyermekvédelmi központ volt vezetőjének tapasztalatait ismerhettük meg.

Elsőként dr. Parti Katalin és dr. Virág György mutatta be a Cyberbullying – Az online kortársbántalmazás-kutatás magyarországi eredményeit, hangsúlyozva azt a tényt, hogy a  vizsgálat november 20-ai zárása még nem tesz lehetővé részletező ismertetést. Kutatásuk egy európai szintű projekt (Threat Assessment of Bullying Behaviour) része, amely öt ország (Olaszország, Görögország, Ciprus, Bulgária és Magyarország) részvételével zajlik. 

Céljaik között szerepel egy önkitöltős kockázatmérő kérdőív kidolgozása, valamint kortárs- és pedagógusmentorok képzése. A kutatás kétlépcsős, az előzetes és az utólagos kérdezés közötti féléves időszakban tréningen készítették fel a pedagógusokat és a diákokat, majd a tanárok és a tanulók is felvilágosító tevékenységet végeztek a résztvevő iskolákban. Végül ennek a tevékenységnek a hatásfokát mérték. A kérdőív online önkitöltős, a kutatási minta 600 fő budapesti diák, amelynek kétharmada a kísérleti csoportot (kortársmentor felkészítésen részt vett?), egyharmada a kontrollcsoportot (felkészítésen nem vett részt?) alkotta. Jelen kutatási prezentáció adatai azonban az alapmintára vonatkoznak, további eredmények 2013 elejére várhatóak.
Eredmények a teljesség igénye nélkül:
1. Az online profillal rendelkező fiatalok 500 vagy annál több kontakt személlyel rendelkeznek. Saját bevallásuk szerint nagy részüket személyesen ismerik (?). Természetesen az előadó itt hangsúlyozta, hogy önbevallás alapján, majd említette, hogy az adataik szerint, akinek offline sok barátja van, kapcsolataikat átviszik az online környezetbe is. Ezért úgy tűnik, nem a perifériára szorult gyerekeknek van sok online kontaktja. Az előbbiekből következik, hogy az "online remeték" az "offline népszerűtlenek" közül kerülnek ki. Érdekes kérdés, hogy a kérdőívet kitöltők mi alapján döntöttek népszerűségükről, vagy népszerűtlenségükről. Továbbá, mivel én túl sok perifériára szorult gyereket ismerek 500, sőt 1000 fölötti kontaktszámmal, elgondolkodtatónak tartom az eredményeket. Nyilván részemről is árnyaltabb megközelítést igényel a jelenség, és az is lehet, hogy a zárótanulmányban megkapom a választ kérdésimre.
2. Érdekes hír, hogy az iskolai eredmények jobbak a keveset internetezőknél. (Ami pedig engem elgondolkodtatott: mi motiválhatja az internethasználatot a jó és kevésbé jó tanulóknál.)
3. Az iskolai és az online bántalmazás közül az előbbi a gyakoribb. Az online devianciák közül a leggyakoribb az online kiközösítés, valamint a lejáratás személyes adatok megosztásával.
4. Eredményeik az offline és online bántalmazás összefonódására is rámutattak. Akiket iskolában bántalmaztak már, nagyobb gyakorisággal szenvedtek el online bántalmazást. Az iskolai agresszor is nagyobb valószínűséggel válik online zaklatóvá. Továbbá véleményük szerint az elkövetői és áldozati szerep is összefonódik, átjárható. A problémakör részletezése nem történt meg, nyilván a projekt zárása és a konferencia időpontja között eltelt idő rövidsége nem tette lehetővé az adatok részletes elemzését.

Második előadó Jim Gamble, a Brit Rendőrség senior munkatársa, a  Child Exploitation and Online Protection Centre (CEOP) korábbi vezetője. Előadásának címe: Vesztésre állunk a gyermekvédelemben a technológiai fejlődéssel szemben.
Az első, ami az előadása közben eszembe jutott, az egyensúly. Sem nem értékelte, sem nem "mumusizálta" túl az internetet. Egy eszköznek tekinti. Felelevenített egy régi történetet (1874) egy fényképészről, akinek a stúdiójában fiatalkorúakról készített meztelen fényképeket találtak. Mégsem gondolja senki, hogy a fényképezőgép rossz, és inkább ne is használjuk.
Említette, hogy sokszor az offline világban határozott gyerekek, online sokkal kevésbé határozottak, valamint ezzel összefüggésben a szülők (beszélgetni), tanárok (hitelesnek lenni online) felelősségét. Véleménye szerint, hazájában már olyan méreteket öltött az online zaklatás, hogy akkor is le kell tartóztatni az elkövetőt, ha fiatalkorú. De azt az üzemeltetőt is meg kell büntetni, aki engedi a bántó megnyilvánulásokat az oldalán. A legfontosabb az, hogy legyen a zaklatásnak következménye. A rendőrség feladatának tekinti, hogy az online térben is védelmet nyújtson éppúgy, mint az autóúton, vagy a parkban. Majd utalt egy ír tinédzserre, aki online zaklatás miatt vetett véget életének. Gamble mégis úgy gondolja, habár sokkol minket, ha ehhez hasonló hírt olvasunk, hallunk, de ténylegesen nem teszünk semmit. Állítja, gondolkodásunkon kell változtatni és nem új törvényeket hozni, különben elveszítjük a gyerekek védelméért folytatott "versenyt", hiszen a technológiai változások nem várják be a lassan reagáló gyermekvédelmi rendszert és rendőrséget.