"Testünk nem felejt"

Izgalmas könyvet olvasok mostanában génekről, idegrendszerről, környezetről. A legérdekesebb számomra, hogy a szerző, Joachim Bauer határozottan állítja, hogy döntő mértékben nem génállományunk határozza meg sorsunk alakulását. A  legfrissebb tudományos kutatási eredmények bemutatásával igazolja, hogy gyermekként az emberi kapcsolataink során átélt események, élmények és életmódunk hatással vannak a génműködésünkre, és megváltoztatják az agyi struktúránkat. Az emberi kapcsolatainknak meghatározó szerepe van egyrészt abban, hogy mi játszódik le bennünk biológiai szinten, másrészt abban is, hogy mely génjeink aktivizálódnak az idegrendszer közreműködésével. Engem természetesen a gyerekekkel kapcsolatos kutatások gondolkodtattak el. 

Íme néhány kutatási eredmény a könyvből:

• A fenyegetettség és a félelem aktiválja a stresszgéneket. Ezzel szemben az inspiráló szellemi élmények, érdekes tevékenységek, társas támogatás, az emberek közötti pozitív tényezők olyan géneket aktiválnak, amelyek serkentik az idegsejtek szaporodását.
• A gyermekkori stressz befolyásolja az agy fejlődését, megváltoztatja a neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok) aktivitását, csökkent kognitív kapacitáshoz vezet.
• A gyermekkorban elszenvedett erőszak neurobiológiai lenyomatként raktározódhatnak el, ami később fellépő lelki vagy pszichoszomatikus problémák előidézője lehet. 
• A gyermekkorban átélt szegénység, stressz és a gyermekekkel szemben elkövetett rossz, erőszakos bánásmód hatására csökken a (1) prefrontális kéreg és a (2) hippokampusz térfogata. A (1) prefrontális kéreg felelős azért, hogy képesek legyünk megfelelően irányítani viselkedésünket, gondolatainkat és érzelmeinket. Az agy ezen területeinek sérülését gyakran összefüggésbe hozzák a releváns dolgokra való összpontosítás képtelenségével, az impulzitivással, a gátlástalansággal és más viselkedési zavarral. A (2) hippokampusz, a halántéklebeny mélyén elhelyezkedő agyterület, mely nélkülözhetetlen szerepet játszik összetett információk, események memorizálásában, a hosszútávú memórianyomok kialakításában. Károsodása emlékezetproblémákat okoz. Mindezek miatt nem meglepő, hogy a nehéz anyagi körülmények között és erőszakos, agresszív környezetben élő gyerekek nehezebben tanulnak, impulzívak és kevésbé teljesítenek jól az iskolában.

A könyv mindezeken túl számos más problémakörrel foglalkozik: emberi kapcsolatok és az egészség, a gének világa, a stressz, a kora gyermekkori törődés és a későbbi stressz biológiája, depresszió, erőszak és visszaélés gyermekekkel szemben, a traumák hatása, kiégés (Külön fejezetet kaptunk: A kiégés éllovasai a tanárok, címmel.). De nemcsak ez utóbbi fejezet miatt ajánlom a könyvet minden pedagógus figyelmébe.

Forrás: Joachim Bauer (2011): A testünk nem felejt. Kapcsolataink és életmódunk hatásai idegrendszerünk és génjeink működésére. Ursus Libris. Budapest.