Véletlenül csöppentem bele egy #pedagógusoktitkosélete történetbe.
A hétvégére jó időt ígértek, ezért hirtelen elhatározásból víz mellé utaztam. Nem szeretek vízben vagy víz alatt lenni, a víz látványa, mozgása és hangja mégis megnyugtat. Olyan, mintha lassan kimosná belőlem mindazt, ami fáj, nyugtalanít vagy felzaklat. A szállás elfoglalása után ezért először a tóhoz indultam. Sokáig maradtam ott. Közben kisütött a nap, hattyúk úsztak egészen közel hozzám, és egy idő után úgy éreztem, már távolodhatok a víztől.
A parttól beljebb különös sokadalomba botlottam: kelta családi napot tartottak. Mivel számomra szokatlan esemény volt, megálltam, nézelődtem, kérdeztem, ismerkedtem. Az idegen pedig lassan ismerősebbé vált. A rendezvény története egy pedagógussal kezdődött. Mayer Marianna nyugdíjasként Balatonföldvárra költözött, és kíváncsi lett arra, honnan ered a település neve. Kutatni kezdte a környék múltját, és kapcsolatba került Szulok Károllyal is, aki hosszú ideje foglalkozott a város történetével és régészeti emlékeivel.
A kíváncsiságból közösségi kezdeményezés született. Egy olyan rendezvény, amely közelebb hozta a látogatókhoz a kelták történetét, tárgyi kultúráját és a térség múltjában hagyott nyomaikat. A programon a Samhain ünnepéről is szó esett, amelyhez a halloween történeti előzményeit is gyakran kapcsolják. Számomra azonban nemcsak az új ismeretek miatt vált emlékezetessé ez a találkozás. Hanem azért is, mert itt nem az volt a kérdés, hogy választani kell-e a halloween, a mindenszentek és a halottak napja között. Nem egymást kizáró lehetőségekként jelentek meg, hanem különböző hagyományokként, amelyek történetét és jelentését meg lehet ismerni.
Amikor valami idegennel találkozunk, könnyű gyors ítéletet alkotni. Besorolni, elutasítani vagy veszélyesnek tekinteni, még mielőtt megpróbálnánk megérteni. A kíváncsiság ezzel szemben nem követeli meg, hogy mindent elfogadjunk. Arra hív, hogy előbb kérdezzünk, tájékozódjunk, és csak azután fogalmazzunk véleményt.
Ez a pedagógiában is alapvető. A gyermekek különböző családi történeteket, hagyományokat, tapasztalatokat és értelmezéseket hoznak magukkal az iskolába. Ezek között lehetnek eltérések, feszültségek és nehezen összeegyeztethető nézőpontok is. A pedagógus feladata nem az, hogy eltüntesse ezeket a különbségeket, és nem is az, hogy minden álláspontot azonos módon helyesnek nyilvánítson. A feladata inkább az, hogy olyan teret teremtsen, amelyben kérdezni lehet, a különböző nézőpontok elmondhatók, és a másik ember méltósága akkor is megmarad, ha nem értünk vele egyet.
A nyitottság nem határtalanságot jelent. Nem azt, hogy minden véleményt, szokást vagy viselkedést kritika nélkül elfogadunk. Azt jelenti, hogy nem az előítéletből indulunk ki, hanem megpróbáljuk megérteni, mivel találkoztunk. Közben világosan megtartjuk azokat a határokat, amelyek mások biztonságát és emberi méltóságát védik.
Talán ez a pedagógusi munka egyik legnehezebb része: nem összemosni a különbségeket, hanem segíteni abban, hogy egymás mellett is érthetővé váljanak. Nem feltétlenül kell minden nézetet összesimítani. Néha elég, ha megtanulunk úgy közelíteni egymáshoz, hogy az idegenből ne rögtön ellenség legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése