Mi az amire figyelsz? - avagy Miért számít, hogyan dicsérünk?

Carol Dweck (2006) azokat a tanult hiedelmeinket vizsgálta, amelyeket igaznak és valóságosnak tekintünk. Amit igaznak gondolunk, az tudatosan, de leginkább tudattalanul meghatározza azt, ahogyan a világról gondolkodunk, és a mindennapi viselkedésünket is.

A magunkról alkotott képünket szintén ez a gondolkodásmód formálja. Ennek gyökere pedig a gyermekkori környezetünkben, valamint az ott lévő szereplők bánásmódjában, rejtett és nyílt üzeneteiben keresendő.

Kétféle szemléletmód

Dweck kutatásának középpontjában az a kérdés állt, hogy a tehetségek közül egyesek miért érnek el kimagasló eredményeket, míg mások kevésbé lesznek sikeresek. Arra jutott, hogy ebben az emberek gondolkodásmódja kulcsszerepet játszhat, és ezzel kapcsolatban kétféle szemléletet azonosított.

Az emberek egy része úgy véli, hogy az intelligencia és a képességek velünk született, megváltoztathatatlan adottságok. Őket a rögzült szemléletmód (fixed mindset) jellemzi.

Mások abból indulnak ki, hogy az ember alapvető tulajdonságai kitartással, tanulással és erőfeszítéssel fejleszthetők. Ezt nevezte Dweck fejlődésfókuszú szemléletmódnak (growth mindset).

Mi köze ennek az iskolához? A dicséret ereje

Ez a téma az iskolában és otthon is a segítségünkre lehet. Egy másik kutatásában Dweck azt vizsgálta, hogyan hat a dicséret a gyerekek teljesítményére.

A gyerekek először egy könnyen megoldható feladatot kaptak. Ezután két csoportra osztották őket:

1. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy ügyesek és okosak, amiért meg tudták oldani a feladatot.
2. A másik csoportnál nem a képességet, hanem az erőfeszítést dicsérték: azt, hogy kitartóan dolgoztak.

Ezt követően mindkét csoport választhatott:

1. kaphatnak egy nehezebb feladatot, vagy
2. választhatnak egy könnyűt, amit biztosan meg tudnak oldani.

A nehezebb feladatot inkább azok a gyerekek választották, akiket a kitartásukért és az erőfeszítésükért dicsértek. Az „erőfeszítés” csoport tagjai még akkor is keményebben és hosszabb ideig dolgoztak egy feladaton, ha azt szinte lehetetlen volt megoldani.

Mégis miért?

Ha a gyereket a képességei miatt dicsérjük (például azzal, hogy „okos vagy”), könnyen azt gondolhatja, hogy azért értékelik, mert okos. Emiatt elkezdhet félni attól, hogy egy hiba esetén már nem lesz értékes. Ezért inkább nem kockáztat: nem vág bele olyasmibe, amiben kudarcot vallhat, csak abba, amit biztosan meg tud oldani. Így viszont nem tud fejlődni, és nem tudja kibontakoztatni a képességeit.

Ha viszont a gyereket a kitartásáért dicsérjük, azt élheti meg, hogy nem a végeredményért, hanem a próbálkozásáért és a kitartásáért értékeljük. Így nem fél a hibázástól, hosszú távon is képes egy feladatnál maradni, és szívesen vállal kihívást jelentő feladatokat, tevékenységeket.

Amire figyelsz, azt tanítod

Szóval mi az, amire te figyelsz? Mert azt tanítod.

Hivatkozások

Dweck, C. S. (2006). Mindset: The New Psychology of Success. Random House.

Dweck, C. S. (2020). Szemléletváltás. A siker új pszichológiája. HVG Könyvek.