Olvasható egy megrázó hír arról, hogy járókelők nem segítettek egy sérült, idős embernek. A hozzászólásokban sokan biztosak abban, hogy ők megálltak volna. Szeretnénk magunkról azt gondolni, hogy veszélyhelyzetben észrevesszük a bajt, és azonnal cselekszünk. A valóságban azonban a segítségnyújtást nemcsak az határozza meg, hogy együttérző vagy jó embernek tartjuk-e magunkat. Befolyásolja, hogy észrevesszük-e a helyzetet, felismerjük-e annak súlyosságát, biztonságosnak érezzük-e a beavatkozást, tudjuk-e, mit kellene tennünk, és érzünk-e személyes felelősséget.
A megszégyenítés önmagában keveset segít megérteni, mi történik ilyenkor. A megtörtént esetet nem tudjuk megváltoztatni. A jövőbeni reakcióinkat azonban tudatosabbá tehetjük, ha megismerjük azokat a társas folyamatokat, amelyek vészhelyzetben akadályozhatják vagy támogathatják a segítségnyújtást.
Mi a járókelőhatás?
Járókelőhatásnak vagy szemlélőhatásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor mások jelenléte bizonyos helyzetekben csökkenti annak valószínűségét, hogy egy adott személy segítséget nyújtson.
Ennek egyik lehetséges oka a felelősség megoszlása. Ha sokan vannak jelen, mindenki gondolhatja azt:
valaki más már biztosan segítséget hívott;
más jobban tudja, mit kell tenni;
nem nekem kell közbelépnem;
ha valóban nagy lenne a baj, valaki már reagált volna.
A másik ember passzivitása ilyenkor információvá válhat. Ha körülnézünk, és azt látjuk, hogy senki nem áll meg, könnyen arra következtethetünk, hogy talán nincs is valódi veszélyhelyzet. Csakhogy lehet, hogy a többiek ugyanezt figyelik, és mindannyian egymás bizonytalanságát értelmezik nyugalomként.
A helyzet azonban ennél összetettebb. A kutatások nem azt mutatják, hogy tömegben szükségszerűen senki sem segít. Valós közterületi konfliktusokat vizsgáló felvételeken az esetek nagy többségében legalább egy jelenlévő beavatkozott, és több szemtanú mellett nagyobb volt annak az esélye, hogy valaki segítséget nyújtson.
A lényeg tehát nem az, hogy „az emberek tömegben közönyössé válnak”, hanem az, hogy a jelenlévők száma, a helyzet egyértelműsége, a veszély mértéke, a résztvevők kapcsolata és a segítségnyújtás lehetséges módja egyaránt befolyásolhatja a reakciót. A járókelőhatás különösen bizonytalan, nehezen értelmezhető helyzetekben akadályozhatja a cselekvést.
Mit tehetünk, ha mi vagyunk a szemtanúk?
Először is álljunk meg, és próbáljuk megérteni, mi történik.
Nem minden segítségnyújtás jelent közvetlen fizikai beavatkozást. A saját biztonságunkat nem kell kockáztatnunk. Segítség lehet:
megszólítani a bajba jutott embert;
megkérdezni, szüksége van-e segítségre;
értesíteni a segélyhívót;
megfelelő segítséget hívni;
más jelenlévőket konkrét feladatra kérni;
a helyszínt biztosítani, ha ezt veszély nélkül megtehetjük;
a segítség megérkezéséig a helyszínen maradni.
Fontos, hogy ne feltételezzük automatikusan: valaki más már telefonált.
Mondhatjuk például:
„Én felhívom a 112-t.”
vagy konkrétan megszólíthatunk valakit:
„Ön a kék kabátban, kérem, hívja a 112-t!”
„Kérem, maradjon itt mellettünk!”
„Kérem, nézze meg, érkezik-e már a mentő!”
A konkrét megszólítás csökkentheti a felelősség bizonytalanságát. A megszólított személy pontosan tudja, hogy hozzá szólunk, és milyen feladatot kérünk tőle.
Mit tehet a bajba jutott ember?
Ha valaki segítségre szorul, és képes kommunikálni, célszerű nem általában a tömeghez kiáltania:
„Segítsen valaki!”
Hatékonyabb lehet kiválasztani egy konkrét személyt, szemkontaktust teremteni vele, és egyértelmű kérést megfogalmazni:
„Ön a piros táskával, kérem, hívja a 112-t!”
„Ön, aki mellettem áll, kérem, maradjon itt velem!”
„Kérem, szóljon a biztonsági őrnek!”
A konkrét kérés nem garantálja, hogy az első megszólított segíteni fog. Ha nem reagál, és erre lehetőség van, másik embert kell megszólítani.
Nem elég azt gondolnunk, hogy segítenénk
A segítségnyújtást is tanulni és gyakorolni kell.
Érdemes előre végiggondolni:
Miről ismerem fel, hogy valaki segítségre szorul?
Mikor kell azonnal a 112-t hívni?
Mit tudok megtenni anélkül, hogy magamat vagy másokat veszélybe sodornék?
Hogyan oszthatok ki konkrét feladatokat a jelenlévőknek?
Mit teszek, ha bizonytalan vagyok abban, hogy valóban baj van?
A bizonytalanság nem feltétlenül indok arra, hogy továbbmenjünk. Sok esetben már az is fontos lépés, ha megállunk, megszólítjuk az érintettet, vagy segítséget kérünk egy megfelelő személytől.
A cél nem az, hogy hősökké váljunk, vagy minden veszélyhelyzetet egyedül oldjunk meg. Inkább az, hogy felismerjük: a tömeg jelenléte nem szünteti meg a saját felelősségünket.
Lehetünk azok, akik:
észreveszik, hogy valami nincs rendben;
nem várnak automatikusan arra, hogy más cselekedjen;
biztonságos módon segítséget kérnek vagy nyújtanak;
konkrét feladatot adnak a jelenlévőknek;
nem hagyják magára a bajba jutott embert.
Érdemes erről az iskolában is beszélni
A járókelőhatás jó kiindulópont lehet az osztálytermi beszélgetéshez. Nem azért, hogy a gyermekek megszégyenítsék azokat, akik egy helyzetben nem cselekedtek, hanem azért, hogy felismerjék a segítségnyújtást akadályozó bizonytalanságot és felelősségmegoszlást.
A feldolgozás során ilyen kérdésekről beszélgethetünk:
Honnan tudhatjuk, hogy valakinek segítségre van szüksége?
Miért várhat mindenki arra, hogy majd valaki más cselekszik?
Mit lehet tenni anélkül, hogy veszélybe sodornánk magunkat?
Hogyan kérhetünk segítséget egy konkrét személytől?
Mi a különbség a segítségnyújtás és a meggondolatlan beavatkozás között?
Mikor kell felnőttet vagy hivatásos segítséget hívni?
Mit tehetünk, ha valakit az iskolában bántanak, és többen is látják?
A témát érdemes életkornak megfelelő, nem megrázó példákon és rövid helyzetgyakorlatokon keresztül feldolgozni. A cél nem az, hogy a gyermek úgy érezze, minden vészhelyzet megoldása az ő felelőssége. Azt kell megtanulnia, hogyan ismerje fel a helyzetet, hogyan kérjen felnőtt segítséget, és hogyan cselekedjen saját biztonságának megőrzése mellett.
A járókelőhatás ismerete nem tesz bennünket automatikusan segítővé. Lehetőséget ad azonban arra, hogy egy következő helyzetben felismerjük saját bizonytalanságunkat, ne csak mások reakciójára várjunk, és megtegyük a következő biztonságos lépést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése