Egy biztonságos légkörben és egy biztonságos kapcsolatban számítanak a szükségleteink. Fontos, hogy képesek legyünk felismerni és megfogalmazni, mire van szükségünk, de az is, hogy meghalljuk és figyelembe vegyük mások szükségleteit. Régóta foglalkoztat, hogyan lehet ezt a témát az alsó tagozatos gyerekek számára érthető és megtapasztalható módon bevinni a tanterembe. Ennek egyik eszköze nálunk a szükségletkupon. Korábban elsősorban a karácsony előtti időszakban készítettem hasonló kuponokat a gyerekeknek. Ettől a tanévtől azonban minden hónapban velünk lesznek azok a közös tevékenységek, amelyeket a gyerekek a leggyakrabban kérnek tőlem.
A kuponok között szerepelhet például:
csendidő;
szabad rajzolás;
közös játék;
zenehallgatás;
mozgás;
kertészkedés;
pihenés;
egy közösen választott osztálytermi program.
Helyet kapott egy jokerkupon is, amelynek tartalmát a gyerekek találhatják ki. Az ötletelés során felmerült a zenehallgatás, a Just Dance, a bent töltött szünet közös filmnézéssel, a kertészkedés és még az alvás is. A jokerkupon különösen értékes számomra, mert nemcsak választási lehetőséget ad, hanem arra is ösztönzi a gyerekeket, hogy végiggondolják és megfogalmazzák, mire vágynak az adott időszakban. Az elsők között a csendidő, a pihenés és a szabad rajzolás kuponját használták fel. Ez fontos jelzés volt számomra. Nem bizonyítja önmagában, hogy minden gyermeknek ugyanarra van szüksége, de arra hívja fel a figyelmemet, hogy a mozgalmas iskolai napokban a gyerekek egy része több csendes, lassabb vagy szabadabban alakítható időre vágyhat, mint amennyit felnőttként feltételezünk. A szükségletkupon nem jelenti azt, hogy minden kívánság automatikusan teljesül. A gyermekek szükségletei, vágyai és ötletei nem mindig azonosak, és a közösség lehetőségeit, szabályait, valamint mások szükségleteit is figyelembe kell vennünk.
A kuponok inkább beszélgetést indítanak el:
Mire lenne most szükséged?
Mi segítene abban, hogy jobban érezd magad?
Pihenésre, mozgásra, csendre vagy kapcsolódásra vágysz?
Hogyan tudjuk úgy megvalósítani az ötletedet, hogy az mások számára is elfogadható legyen?
Mi az, amit most együtt, és mi az, amit inkább egyénileg lehetne megoldani?
A szükségletek felismerése és megfogalmazása tanulási folyamat. A gyerekek eleinte gyakran konkrét tevékenységet neveznek meg: játszani, rajzolni, zenét hallgatni vagy pihenni szeretnének. A pedagógus segíthet abban, hogy később azt is megértsék, mi állhat ezek mögött: nyugalomra, választási lehetőségre, mozgásra, kapcsolódásra, kiszámíthatóságra vagy egyedüllétre van-e szükségük. Közben azt is tanulják, hogy egy közösségben nemcsak a saját szükségletünk számít. Meg kell hallanunk, hogy másoknak mire van szükségük, és olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek lehetőség szerint több ember szempontját is figyelembe veszik.
Számomra a szükségletkuponok egyik legfontosabb tanulsága az, hogy érdemes gyakrabban megkérdezni a gyerekeket. Nemcsak azt, hogy mit szeretnének csinálni, hanem azt is, hogy mi segítené őket abban, hogy biztonságosabban, nyugodtabban és aktívabban legyenek jelen a közösségben.
És mi, felnőttek?
Mikor kérdezted meg utoljára magadtól, hogy mire lenne szükséged?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése