Egy stop motion animációs workshopon óvodapedagógusokkal dolgozhattam együtt. A napot közös gondolkodással kezdtük. Először azt kerestük, milyen pedagógiai helyzetekben lehet számukra használható a stop motion, és miben tudom leginkább támogatni őket. Ezután megszülettek az első történetötletek, kialakultak a csoportok, és elkezdődött a tervezés. A résztvevők felépítették a jeleneteket, elkészítették vagy kiválasztották a figurákat és a háttereket, majd képkockáról képkockára életre keltették a történeteiket. A délelőtt végére minden csoport elkészítette a saját rövid animációs filmjét. Számomra azonban nemcsak a kész filmek voltak fontosak. Hanem az a folyamat is, amely közben létrejöttek.
Amikor a pedagógus maga is alkotóvá válik
Jó volt látni, ahogy a résztvevők fokozatosan belemerültek az alkotásba. Ötleteltek, egyeztettek, nevettek, kísérleteztek, újrakezdtek egy-egy jelenetet, és közösen kerestek megoldást a felmerülő problémákra. Ugyanazokkal a helyzetekkel találkoztak, amelyekkel később a gyermekek is szembesülhetnek:
Hogyan lehet egy ötletből rövid, követhető történetet készíteni?
Mennyit mozdítsunk a figurán két fénykép között?
Miért mozdult el a háttér?
Hogyan osszuk el a feladatokat?
Mi legyen, ha a csoporttagok másképp képzelik el a jelenetet?
Mit kell kijavítani ahhoz, hogy a történet érthetőbb legyen?
A technika megtanulása mellett így az alkotófolyamat nehézségeit és örömeit is saját élményként tapasztalhatták meg.
Miért fontos a saját élmény?
A pedagógusképzésben és a módszertani műhelyeken különösen fontosnak tartom, hogy a résztvevők ne csak halljanak egy módszerről, hanem maguk is kipróbálják. Egy bemutató vagy leírás alapján a stop motion könnyű, gyors tevékenységnek tűnhet. A saját alkotás közben azonban láthatóvá válik, mennyi döntést, figyelmet, egyeztetést és türelmet kíván. A pedagógus így nemcsak azt érti meg, hogyan kell elindítani az alkalmazást vagy elkészíteni a fényképeket. Azt is megtapasztalja:
hol akadhatnak el a gyermekek;
mennyi előkészítésre lehet szükségük;
milyen feladatokat érdemes kisebb lépésekre bontani;
mikor van szükség pedagógusi segítségre;
mennyi időt igényelhet a tervezés és a javítás;
hogyan hat a csoport munkájára a szerepek elosztása.
Ez a tapasztalat segíthet abban, hogy később reálisabb elvárásokkal, több türelemmel és nagyobb biztonsággal vezessenek stop motion tevékenységet.
Mit tanulhatnak a gyermekek a folyamatban?
A stop motion nemcsak kreatív tevékenység, hanem megfelelő pedagógiai keretek között összetett tanulási folyamat is lehet. A közös filmkészítés lehetőséget teremthet többek között:
az együttműködés gyakorlására;
a figyelem és a koncentráció fenntartására;
a várakozás és a feladatmegosztás tanulására;
a tervezésre;
a problémák közös megoldására;
a kitartásra;
a kreatív és vizuális gondolkodásra;
az elkészült munka ellenőrzésére és javítására.
Ezek a képességek azonban nem fejlődnek automatikusan pusztán attól, hogy a gyermekek animációt készítenek. Szükség van átgondolt feladatra, világos keretekre, megfelelő időre és pedagógusi támogatásra is. A workshop során a résztvevők ezt is megtapasztalhatták: a stop motion egyszerre kínál szabadságot és kíván pontos szervezést.
Nem a tökéletes film a legfontosabb
Az első animációkban természetesen előfordulhat, hogy elmozdul a kamera, megjelenik egy kéz a felvételen, túl gyors lesz a mozgás, vagy nem pontosan úgy sikerül egy jelenet, ahogyan a csoport elképzelte. Ezeket nem feltétlenül hibaként érdemes kezelni. Inkább olyan tapasztalatként, amelyből a következő alkotás során már tudatosabban lehet dolgozni. Az első film célja nem a technikai tökéletesség. Fontosabb, hogy a résztvevők megértsék a folyamat alapjait, merjenek kísérletezni, és megtapasztalják, hogy néhány egyszerű eszközzel saját történetet tudnak életre kelteni. A délelőtt végére elkészült filmek ezért nemcsak eredmények voltak. Egy tanulási folyamat lenyomatai is: megmutatták az ötleteket, a közös döntéseket, a próbálkozásokat és a megoldott problémákat. Inspiráló volt látni, mennyi kíváncsiság, kreativitás és alkotói öröm született ezen a napon. Amikor a pedagógus maga is alkotóvá válik, nemcsak egy technikát tanul meg. Közelebb kerül ahhoz is, amit majd a gyermekektől kér: a bizonytalanság vállalásához, az együttműködéshez, a kitartáshoz és ahhoz az örömhöz, amikor az első mozdulatlan figura egyszer csak életre kel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése