Cyberbullying - Elektronikus zaklatás

Hazánkban még nem igazán kutatott téma, de az iskolai zaklatással foglalkozó kutatások egy része kitért a vizsgálatára. Egy-egy mondatban utaltak a hagyományosan értelmezett iskolai zaklatás bővülésére, valamint rámutattak a zaklatás indirekt formájának jelenlétére az információs- és kommunikációs technológia nyújtotta környezetben.

Mára már evidenciának számít, hogy a kommunikációs technológiák megjelenése átrendezte a társadalmi, gazdasági, kulturális életet, de az egyén mindennapjait is. A változás eredményeként megjelent, létrejött az ember új környezete, a IKT- tér. Ez az új keret más, mint a természeti és társadalmi környezetünk, de az ember, valamint tevékenységei, érzelmei, viselkedése állandó, így új környezetünk sem lehet mentes az agresszív megnyilvánulásoktól.

Az infokommunikációs eszközökhöz való hozzáférés könnyebbé válása lehetővé tette a használat mértékének növekedését, ennek következtében fokozatosan és egyre hangsúlyosabban a figyelem középpontjába került a mobiltelefon és az internet, felhasználóra gyakorolt pozitív, valamint negatív hatásának formái, mértéke is.

Mi is ez valójában?

A jelenségnek még nincs egy elfogadott definíciója, igazából ahány kutatás, annyi meghatározás.

Egyrészről míg az egyes meghatározások csak az online eseteket tekintik a problématerülethez tartozónak (Ybarra és Mitchell, 2004), másoknál előbbi kiegészül a mobiltelefon (Patchin és Hinduja, 2006), illetve más digitális eszköz, zaklatáshoz való használatával (Willard, 2007; Slonje és Smith, 2007; Smith et al. 2008; Li, 2008; Besley, 2009).

Másrészről a minta kiválasztása sem egységes. Li (2008) a hetedik évfolyamot, Patchin és Hinduja (2006) 9-17 éves, Slonje és Smith (2007) 12-20 éves, Smith (2008) 11-16 éves, Ybarra (2004) 10-17 éves korosztályt vizsgálták.

Harmadsorban érdemes megemlíteni, hogy két definíció figyelmet szentel az elkövetés módjára is, egyéni, illetve csoportos elkövetői kört említve (Smith et al. 2008; Besley, 2009).

Az elektronikus zaklatás jellemzői:

@ Elektronikus eszköz használata: Ez a közeg az, amelyben a gyerekek manapság a legtöbb időt töltik, ahol az egymás közti kommunikáció és a szórakozás legnagyobb része zajlik. Ez a tényező az, ami a mediációt tekintve problémaforrás, hiszen technikai jártasság tekintetében nagy a szakadék a gyerekek, mint digitális bennszülöttek, és szüleik, a digitális bevándorlók között (Kósa, László, 2010).

@ Azonnali és szinte végtelen számú terjesztés: Az iskolainál sokkal nagyobb „színtéren”, az online nyilvánosság előtt zajlik, így az áldozat még inkább megalázottnak érezheti magát.

@ Hozzáférhetőség: Ami azt jelenti, hogy a nap bármely időpontjában elérhető az áldozat. Az iskolai zaklatás véget ér az intézmény kapujánál, a cyberbullying azonban csak ott kezdődik. Sokkal nehezebb elmenekülni előle, ezért a kutatók szerint érzelmileg megterhelőbb, mint a hagyományos formája (Ybarra és Mitchell, 2004; Patchin és Hinduja, 2007; Slonje és Smith, 2007).

@ Anonimitás, álnév de…: A kutatások szerint az ilyen esetek felében nem lehetett kideríteni, hogy kitől eredt a támadás. De itt szeretném megemlíteni azt a tényt, hogy a hagyományos zaklatás indirekt formájánál (pl. pletyka) sem mindig egyértelmű a forrás (Patchin és Hinduja, 2007).

@ Felelősségre vonhatatlanság „látszata”: Az anonimitáshoz hasonlóan ez a jellegzetesség is növelheti a zaklatás gyakoriságát, hiszen lehetőséget ad a visszavágásra azoknak, akik egyébként soha nem bonyolódnának bele egy szemtől szembeni konfliktusba (Wallace, 2007).

@ Metakommunikációs jelek hiánya: A valós kommunikáció egyszerre többcsatornás, az emberek egymás megítélésére a verbális és a nem verbális jeleket értelmezik. Az offline világban arckifejezésünk sokszor felülírja szavainkat. A közlést akkor tekintjük hitelesnek, ha a szóbeli és nem szóbeli üzenetek összhangban vannak egymással. Ha ellentmondanak egymásnak, zavart okoz, és ösztönösen inkább a nem szóbeli kommunikációnak fogunk hinni. Erre jó okunk is van, mert a nem szóbeli kommunikációban sokkal nehezebb valótlant állítani, mint szóban. Az interneten a középpontban azonban begépelt szavaink vannak. Ez a tartalmi szint szerinti értelmezésben nem okoz problémát, a viszonyszinthez szükséges metakommunikációs jeleket, amelyek meghatározzák, minősítik az előző, tartalmi szintet, azonban blokkolja. Az online társas viselkedéssel foglalkozó kutatások egyrészt azt mutatták, hogy mindannyian hűvösebbnek, feladatorientáltabbnak és lobbanékonyabbnak tűnünk a neten, mint amilyenek valójában vagyunk. Másrészt, amit begépelünk nem egészen az, amit személyesen mondanánk. Ez azt jelenti, hogy, kevésbé vagyunk hajlamosak megtenni a személyes társas kapcsolatokban megszokott udvariassági gesztusokat. Hiába magas az érzelmi intelligenciánk a való életben, a kibertérben ez kevésbé érzékelhető. Az online személyiségünk érzelmi kifejezőkészségének javítására, üzeneteink udvariatlanságának enyhítésére jöttek létre a hangulatjelek (emotikonok), valamint a nyelvi lágyítók. Ezek melegséget, érzelmi többletet és színezetet visznek az online kommunikációba. (Wallace, 2007)

A magyar valóság

A magyar vonatkozású kutatások közül kettő foglalkozott az internet- használati szokások mellett a negatív hatások vizsgálatával, mint például információbiztonság és zaklatás.

Az EU Kids Online (2010) kutatási jelentéséből kiderül, hogy az interneten keresztül megvalósuló zaklatásban a 9-16 éves magyar internetező gyerekeknek az uniós átlaggal megegyező arányban volt részük az elmúlt egy év során. 100 megkérdezettből 6 tapasztalt ilyet. A vizsgált időszakban a szülők száz esetből azonban mindössze négyben értesültek a gyereküket ért online zaklatásról, az Unió országaival való összehasonlításban ez az arány Magyarországon a legkisebb.

Egy másik felmérés eredménye szerint zaklató, agresszív emailt 14 százalékuk kapott már, illetve felzaklató chatelésben 17 százalékuknak volt része. Egyelőre viszonylag alacsony, 8%, azok aránya (pontosabban azoké, akik tudnak is erről), akiről olyan képet közöltek a hálón, amelyhez ő nem járult hozzá. Minden ötödik adta már ki magát más valakinek elektronikus levelezés vagy MSN-ezés közben, illetve küldött valakinek durva levelet vagy üzenetet. Általában a profik között mindegyik kérdésnél 2-3 szor volt több az igen válaszok aránya (WIP, 2007).

Folyt. köv.

Irodalom

Dr. Dessewffy Tibor és Dr. Fábián Zoltán (2007): World Internet Project, A digitális jövő térképe, A magyar társadalom és az internet, ITHAKA Kht. http://www.ithaka.hu/Kutatas/wip

Li Q. (2007): New bottle but old wine: A research of cyberbullying in schools, Computers in Human Behavior, Vol. 23. 1777–1791.

László Miklós (2010): A média hatása a gyermekekre és fiatalokra. Összefoglaló tanulmány a 1998–2009 közötti tendenciákról http://wp.akti.hu/wp-content/uploads/2010/05/e_01.pdf

Livingstone, S., Haddon, L., Görzig, A., Olafsson, K. (2010): Risks and safety on the internet: The perspective of European children. Initial Findings. LSE, London: EU Kids Online. http://www2.lse.ac.uk/media@lse/research/EUKidsOnline/Home.aspx

Sameer Hinduja és Justin W. Patchin (2007): Offline Consequences of Online Victimization: School Violence and Delinquency, Journal of School Violence, Vol. 6(3), 89.-111.

Slonje R. és Smith P. K. (2008): Cyberbullying: Another main type of bullying? Scandinavian Journal of Psychology, 2008, 49, 147–154Tokunaga R. S. (2010): Following you home from school: A critical review and synthesis of research on cyberbullying victimization, Computers in Human Behavior, Vol. 26. 277–287.

Wallace, Patricia [2004]: Az internet pszichológiája Budapest, Osiris Kiadó, 313 o.

Willard, N. E. (2007)The Authority and Responsibility of School Officials in Responding to Cyberbullying, Journal of Adolescent Health, Vol. 41. S64–S65.