Digitális Pedagógus Konferencia 2012

Május 26 -án részt vettem az első Digitális Pedagógus Konferencián. Nagyon vártam már, hiszen a Digitális Nemzedék Konferenciához hasonlóan itt is több, számomra kedves online, és offline baráttal, ismerőssel találkoztam. A konferencia plenáris előadásai elérhetőek, újranézhetőek itt, ezért én csak három gondolatot szeretnék, mementóként, felületre billentyűzni.

Elsőként, Ollé János Iránymutatás a technika oktatási felhasználásával kapcsolatban címet viselő diája (6. dia), és egy ehhez kapcsolódó csiripelés ("Elvárások a pedagógussal szemben: Ollé János 12 évvel ezelőttiekről beszél, amiket azóta sem váltottak be.") megpillantásakor kellett viaskodnom hangképző szerveimen. Csak kérdezni akartam, mert eszembe jutott, milyen könnyű elvárásokat megfogalmazni egy csoporttal kapcsolatban: ismerjék, tervezzenek, mutassák meg, értsék meg és alkalmazzák. Egyszerűnek tűnő szavak, utasítások, akarom mondani iránymutatások ezek. De arról, hogy a megismeréstől az alkalmazásig milyen sok munkára, időre, támogatásra, eszközre van szükség, már kevesebbet beszélünk. (Ez természetesen nem a konferencia szervezőivel szemben megfogalmazott kritika. Remélem nyilvánvaló, hogy ők már nem csak elvárnak, de mintát, iránymutatást, támogatást is adnak.)
Mindezek után Knausz Imre nevelésről és empátiáról elhangzott felvetése gondolkodtatott el. Gondolataimban, emlékeimben kutattam a közoktatási rendszeren belüli példák után. Vajon a rendszer mely szereplője érzi úgy, hogy a közoktatás, vagy  annak szereplője együttérző vele? A tanuló? A pedagógus? A szülő? Az oktatáspolitika? Nem tudom. (Vagy inkább nem akarom tudni.) Én mindenesetre, tanulóként, pedagógusként és szülőként is vágyom rá.

Délután, a párhuzamos szekciók közül nehéz volt választani. Legnagyobb bánatomra éppen ezekről nem készült felvétel, pedig jó lett volna belenézni a többibe is. Talán majd jövőre. ;-) Én végül a Second Life mellett döntöttem. Számomra ez egy új, izgalmas világ. Érdekelt, mit gondolnak róla a tudományos gondolkodók, hiszen én eddig leginkább csak amolyan önjelölt SL-etnográfusként jelentem meg a virtuális világban. Nem sok sikerrel. De erről majd máskor. :-) 
A szekció első előadója Kristóf Zsolt (Stephan Citron) egy nagyon izgalmas, részletes összefoglalót állított össze nekünk SL-képességekről. Már nagyon várom, hogy prezentációját megossza velünk. A következő, Habók Lilla virtuális könyves közösségről szóló előadása a mögöttem ülő könyvtárosoknál mintha egy kicsit kiverte volna a biztosítékot. Nem értették, miben nyújthat többet egy virtuális könyvtár digitális társánál. Nem tudom, valóban választ vártak e kérdésükre, ugyanis az előadás után azonnal távoztak (lehet csak a csúszás miatt). Ollé János, aki már közkincsé tette bemutatóját, a tőle megszokott lendülettel beszélt virtuális tanulásszervezésről, belecsempészve előadásába egy csipet virtuális könyvtár melletti védőbeszédet. Szabó Móni, SL- identitásunkat,személyiségünket tette vizsgálatának tárgyává. Virányi Anita pedig a fogyatékosság és a Second Life találkozásának lehetőségeiről tartott nekünk bemutatót. Ez utóbbi két perezentációt sem találtam még meg, de remélem, ami késik, nem múlik.
Jó lenne újranézni.


FRISSÍTÉS: A prezentációk elérhetőek itt!